A Magyarok Országon Gyűlésén idén is részt veszünk kézművesként, pontosabban először is mint magyar ember. Ám máris szeretném a helyére tenni: nem magyarkodunk, egyszerűen csak azt hangsúlyozzuk, hogy magyarok vagyunk! Büszkén!
Érezte-e bárki az otthon melegének fontosságát, amikor idegen helyen járt? Vajon jó érzés tölti el az embert, amikor gyermekkorának édes helyszínei, ismert arcai bukkannak fel? Nos, erről van szó: a gyökerekről.
Madách Imre előrelátó szavai jutnak eszembe:
„ …Az emberkebel
Korlátot kíván, fél a végtelentől,
Belterjében veszt, hogyha szétterül;
Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz;
Félek, nem lelkesűl a nagyvilágért,
Mint a szülők sírjáért lelkesült.
Ki a családért vérét ontaná,
Barátjáért legfeljebb könnye van.”
(Az ember tragédiája; Ádám, XII. szín)
Ezek a gyökerek körvonalazódhatnak minden idelátogató lelkében is, ezen a pár napon, 2013. augusztus 16-18. között, Apajpusztán.
Kívánom, hogy minden magyar ember legalább ily módon érezze magát otthon magyarhonban!
