A Magyarok Országon Gyűlésén vettünk részt kézművesként, pontosabban először is mint magyar ember. Máris szeretném a helyére tenni: nem magyarkodunk, egyszerűen csak azt hangsúlyozzuk, hogy magyarok vagyunk! Büszkén! Érezte-e bárki az otthon melegének fontosságát, amikor idegen helyen járt? Vajon jó érzés tölti el az embert, amikor gyermekkorának édes helyszínei, ismert arcai bukkannak fel? Nos, erről szó: a gyökerekről.
Madách Imre előrelátó szavai jutnak eszembe:
„ …Az emberkebel
Korlátot kíván, fél a végtelentől,
Belterjében veszt, hogyha szétterül;
Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz;
Félek, nem lelkesűl a nagyvilágért,
Mint a szülők sírjáért lelkesült.
Ki a családért vérét ontaná,
Barátjaért legfeljebb könnye van.”
(Az ember tragédiája; Ádám, XII. szín)
Kívánom: minden magyar ember legalább ily módon érezze magát otthon magyarhonban!
