Lovas nemzet a magyar; a budapesti Hősök terén zajló rendezvény szinte tömegméretű érdeklődés mellett lett megtartva szeptember közepén. Profi szervezői munka a háttérben, hatalmas eszem-iszom (Ország konyhája) meg az előtérben, pontosabban lépten-nyomon...
Na, de érdemes az értékeket (t.i. a magyar értékeinket) is szemügyre venni!
Az Andrássy út végén álló monumentális mű a magyarság nagyságát, ezerszáz-éves államiságát jelképezi.
1894-ben itt még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút (Gloriette) állt.
1895-ben megszületett a döntés, hogy a Gloriette helyén egy millenniumi emlékművet, egy Pantheont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal. A két oszlopcsarnok később készült el, és a királyszobrokat csak 1905 és 1911 között készítették és helyezték el bennük. Eredetileg 14 király - 9 magyar és 5 habsburg uralkodó - szobra állt az emlékműben. (Forrás: Wikipédia.)
A kocsi szavunk a Komárom-Esztergom megyei Kocs község nevéből ered. Számos más nyelvben az ilyen jármű neve is innét származik (pl. az angol coach).
A magyar lovas katona, a huszár a világon mindenhol (!) a katonai virtus, a kitartás, a mozgékonyság megtestesítője. Erre talán már mi, magyarok is odafigyelhetnénk, úgy, ahogy régen...
„... Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat!”
