Válogatott, igényes kézműves munkák; színvonalas programok; kulturált és lelkes közönség - hát igen, így kell ma egy kézművesrendezvényt, illetve vásárt megálmodni, megvalósítani. Mindezt Magyarlukafán, ebben az eldugott Somogy megyei kis zsákfaluban, 2012-ben. XXVIII. alkalommal! Nekem kicsit szimbólum is lett ez a település: a hagyomány őrzésének és éltetésének szimbóluma ebben az értékválságban küszködő világban.
A hagyomány nem azt jelenti, hogy a kalap meg a pörge bajusz lesz megint a trendi, meg hogy teknővel, sulyokfával fognak újfent járni az asszonyok mosni a patakhoz. A hagyomány a gyökereinket jelenti, ami a múltban fontosnak tartott értékekben kapaszkodik, és táplálja a jelenben élni akarókat. Azokat, akiknek fontos, hogy milyen jövőt álmodnak meg. Akik szebb, jobb, igazságosabb jövőt akarnak létrehozni, és nem hagyják, hogy egy értéket vesztett, zűrzavaros élet árnyéka vetüljön rájuk.
Mindez rajtunk is múlik!
